Stenszky Cecília szakmája a mesemondás. Bármennyire is meglepő, ez egy sokrétű, létező szakma. Kitanulható egyetemen (igaz, nem Magyarországon), és a Hagyományok Házába is be lehet iratkozni akkreditált mesemondó képzésre. Kell hozzá egy jó adag kíváncsiság, kutatói attitűd és az, hogy az ember ne ijedjen meg a színpadon. A végeredmény egy közös alkotói folyamat: a közönség belső szemei előtt megjelenik a mese, sőt: a program után is tovább élhet bennük egy-egy történet.
Van kedvenc meséje?
Igen. Gyerekkoromban sok és sokféle mesét olvastam, hallgattam. Nagyon szerettem a Piroska és a farkast, 6 éves koromban fél évig minden este el kellett olvasnia anyukámnak. Kamaszkoromban pedig Benedek Elek összes meséjét elolvastam. A Szerencsekrajcár volt a kedvencem, mert nem szokványos történet tündéreket pipafüsttel legyőzni.
Hogyan lett mesemondó?
Anyukám fejből is sokat mesélt, a nagyszülők családi történeteket meséltek. Később a magyar szakos szakdolgozatomat is a mesékből írtam, egy modern Hamupipőke-feldolgozásból. Aztán nyolc évvel ezelőtt a kezembe került Zalka Csenge Virág könyve, a Mesemondók márpedig vannak. Rájöttem, ez az, amit a hátralévő életemben szeretnék csinálni, hiszen ez egy valóságos, létező szakma.
Tanulta is?
Igen, autodidakta módon. Figyeltem a magyar és külföldi mesemondókat, tanultam tőlük, olvastam az angol nyelvű szakirodalmat, gyakoroltam a mesemondást minél több helyszínen és közönségnek.
Milyen képességekre van szüksége egy mesemondónak?
A mesemondáshoz szükség van rengeteg olvasásra, kutatói attitűdre, kíváncsiságra, némi előadóművészeti vénára, s arra, hogy a mesemondó otthonosan érezze magát a színpadon. Fel kell ismernie, kiknek, milyen meséket, történeteket szeret mondani, hogy a hallgatósághoz igazítva tudja alakítani a történetet. A narratíva kidolgozása pedig alkotói folyamat; sok munkafázis előzi meg az előadást, a kutatástól a főhős egyéniségének kidolgozásán át belső munkáig – sokféle képesség kell hozzá.
Minek köszönhető, hogy egyre népszerűbb a mesemondás?
A történetekre mindig igény volt: a kortalan, szimbólumok nyelvén beszélő meséken keresztül könnyebb megérteni a világot. A tradicionális mesemondást kutatja a néprajztudomány, a Hagyományok Házában pedig hagyományos magyar mesemondó képzést is tartanak. Régen, a falvakban mindig volt valaki, aki meséket tudott mondani a többieknek. Manapság egyre több fesztiválon is megjelenik, de kicsit másképp: mint előadóművészeti ág. A gyermekeknek is igénye van arra, hogy a szülő meséljen nekik, akár fejből is, akár az ismert meséket a saját szavaikkal.
Hogyan zajlik egy mesemondó alkalom?
A mesemondó mesél, és szavaival megeleveníti a története, a közönség képzeletében pedig megjelenik egy egészen más világ. Valójában minden előadás más. A mese valamilyen szinten a hallgatósággal együtt alakul, a mesemondó igazodik a közönséghez. A hagyományos népmesemondás szóbeli elemei, kifejezései is megújíthatók, hogy élvezetes legyen a mesehallgatás. Bár a hallgatók beleszólhatnak, válaszolhatnak ha valami történik, a felnőtt közönség többnyire csendben figyeli az eseményeket, a gyerekek viszont bátrabbak, könnyebben be lehet vonni őket a történetbe.
Mivel készül a váci KATTÁRS-ra?
Gyerekeknek, családoknak fogok népmeséket mondani a világ mesekincséből.
